1. Podvinecz és Heisler gépgyár
2. Rothmüller S. Fém- és Bádogárugyár Rt.
3. Rico Kötszerművek
Budapest, Váci út 141-143.
A malomipar fellendülés egyik jeles gépgyára, majd a hazai gépkocsigyártás egyik megalapozója volt a két vidéki származású fiatal vállalkozó, Podvinecz Dániel és Heisler Vilmos (ekkor 25 ill. 24 éves) által megalapított Podvinecz és Heisler cégnevet viselő vállalkozás. A gyár előfutárának tekinthető műszaki üzletet 1884-ben alapították, ahol bizományban malomfölszerelési eszközöket és gépeket árusítottak, majd 1891 -ben belevágtak egy malomberendezéseket és gépalkatrészeket készítő, ill. javító gépgyár alapjainak a lerakásába. A VI. Botond u. 7. sz. alatti házban létesített kisebb gyáruk eleinte 30-40 embernek adott munkát, ahol a kezdettől fogva kisebb gőzgépeket,
vízmotorokat, malomipari- és növényolaj-gyártó gépeket készítettek, de felszereltek kisebb malmokat és gazdasági olajgyártó üzemeket, valamint foglalkoztak mindezen berendezések és gépek javításával is. A gyár fokozatosan növekedett, a millennium évében már tucatnyi kereskedelmi alkalmazottat és a gyártási szükség által megkövetelt 80-100 fős munkáslétszámot foglalkoztattak gyárukban.
A jól felszerelt műhelyekben dolgozó munkagépeket egy 12 lóerős fekvő gőzgéppel szolgálták ki, s az összes gyári helyiség villamos világításához külön gőzgéppel és áramfejlesztővel rendelkeztek. A gyár 1896-ban főleg az említett kisebb, egyhengeres kompaund gőzgépeket (de 200 lóerős változat is volt), a termelés nagyobb részét adó malomipari gépeket és kiváló minőségű komplett malomberendezéseket, mellettük fűrészgyári gépeket, transz-missziókat, benzin üzemű lokomobilókat, vízikerekeket és turbinákat, legújabb gyártmányként pedig kendertörő gépeket készített. A millenniumi kiállításon több bemutató-csoportban is sikeresen szerepeltek, különösképpen az ekkor igen sikeres malomgép kategóriában, amit a kiállítási bíráló bizottság millenniumi nagy érem átadásával ismert el.
A továbbfejlődéshez, a növekedéséhez a gyártelepük azonban ekkorra már kicsinek bizonyult, ezért 1901-ben a Külső Váci út 97., utóbb Váci út 141-143. sz. kettős telken, a Külső Váci út - Babér u. sarkon új gyártelepet létesítettek. A vállalat sárga-vörös klinkertégla díszítésű „ipari-szecessziós"
(2000 körül elbontott) irodaépületét a XX. század első évtizedének neves fővárosi építésze, Fellner Sándor tervezte. A vállalkozás az új helyzetre való tekintettel is 1901-ben a Budapesti Malomépítészet és Gépgyár Podvinecz és Heisler nevet vette fel.
Ebben a gyárban indult meg 1904-ben Magyarországon - túllépve az addigi kisipari módszereken - az ipari méretű autógyártás (vele egy időben a győri Magyar Waggon- és Gépgyár Rt.-ban). A cégvezetés ugyanis megvette a leégett aacheni Cudell-gyár modelljeit és félgyártmányait és ezek befejezésével indította el a személygépkocsik gyártását. Az első modelleket követően „sorozatban" készültek a 2-4 hengeres elegáns Phönix típusú személy-gépkocsik 1904-től, amelyekből 1911-ig összesen 30 darabot gyártottak. A gépkocsigyártás rövid idő alatt - és sajnos csak igen rövid időre - a gépipar és vele a gyáripar húzó ágazatává vált, ám a világháború éveiben lassan szinte el is enyészett. 1908-ban az egyik alapító, Podvinecz Dániel elhunyt, s a cég tulajdonjoga a családi kézből fokozatosan a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekkörébe került.
1910 táján a fontosabb és keresett gyártmányok még mindig nagyjából azonosak: malomépítészet, malom berendezések, faszéngáz-motorok, de megjelentek a nyersolajmotorok, s előbb a Benzines autók garanciális javítása. Az addigi lényegében magánvállalkozás 1911-ben részvénytársasággá alakult Budapesti Gép-, Malom- és Automobilgyár Részvénytársaság néven, amit
a következő évben Magyar Általános Gépgyár Részvénytársaságra (MÁG) változtattak át. A cél most már egyértelműen a hazai gépkocsigyártás megteremtése volt, hazai tervek alapján hazai típusok kifejlesztése, a növekvő polgári és hadi igények kielégítése.
A mezőgazdasági gépgyártási hagyományok és a meglévő gyártóberendezéseinek felhasználásával, valamint a rendelkezésre álló technológiára alapozva megkezdődött a teherautók, 1914-ben pedig licenc alapján a hathengeres soros Austro-Daimler repülőgépmotorok gyártása. A konstrukciók sikeréhez, gyártásuk megvalósításához nagyban hozzájárult Jalsoviczky Géza gépészmérnök, jeles szakíró, műszaki igazgató, továbbá Fejes Jenő (a későbbi Fejes-féle motorgyár tulajdonosa), aki az autógyár, majd a motorgyártás műszaki vezetője és egyben társasági cégvezető is volt.
A jól felszerelt és innovatív gyár hamar a haditermelésre állt át, s a gyárban érdekeltséget vállaló Fokker cég részére 1915-től vadászrepülőgép motorokat gyártottak, amelyekhez a sárkány-gyártó üzemet Mátyásföldön építették fel. A motorgyártás darabszáma gyorsan növekedett, s a hamarosan kinőtt Váci úti gyártelepet feladva a MÁG 1917-ben az összes gyártási ágát a hadvezetés segítségével Mátyásföldön felépített új gyárkomplexumába telepítette át, ahol rövid idő alatt a Monarchia legjelentősebb repülőgépgyárává fejlődött. - Itt és ekkor kezdődött az Ikarus története.
A Váci úti telepet 1918-ban a Friedr. Siemens Művek elődvállalata a Gép-és Fémárugyári Általános Iparművek Rt. szerezte meg. A 141. sz. épület egy részében azonban még két évig tovább működött egy üzlet, amelyet 1918. január 18-án a malomgépek, gazdasági és egyéb gépek és géprészek gyártásával foglalkozó Heisler Sándor malomkő és lánckút gyáros alapított a Magyar Általános Gépgyár Rt-vel közösen Magyar Általános Gépforgalmi Betéti Társaság Heisler Sándor és Társa néven. Feladata a MÁG által korábban legyártott és még raktáron lévő mezőgazdasági gépek és malomberendezések értékesítése volt. A később Heisler Vilmos nevével is jegyzett vállalkozás 1920-ban feladta a telephelyét és azt a Váci út 42-46. sz. alatti, az ekkorra már megszűnt Graepel Hugó-féle gépgyári telekre helyezte át.
A Váci út 141-143. sz. alatti telephelyén az 1930-as években az Országos Egészségügyi Anyagraktár Rico Magyar Kötszerművek Rt. rendezkedett be, s működött itt utóbb a Rico kötszerművek, egészen az 1990-es évek derekán történt megszűntéig.
A Magyar Általános Gépgyárnak - amely bádogosáru gyárát működtette itt -a telekről történt kivonulását követően, a néhány hónapos Általános Iparművek Rt. tulajdonlás után a Váci út 141-143. sz. alatti gyárat 1918-ban az akkor alakult Rothmüller S. Fém- és Bádogárúgyár Részvénytársaság vásárolta meg és rendezkedett be a telepen. A 24 millió koronás alaptőkével létrehozott vállalatot a Magyar-Osztrák Bank és a bécsi Allgemeine Depositenbank alapította. Elnökségében az érdekeltségnek megfelelően osztrák bankemberek ültek, elnöke rövid ideig Castiglioni Camillo bankár, ekkoriban a Semperit gumiipari művek igazgatója volt. Már az 1920-as évek elején az osztrák bankok tulajdonának nagyobbik része hazai kézbe került, amikor a gyár fő termékeinek felhasználásában és forgalmazásában érdekelt nagyvállalatok egyre nagyobb érdekeltséget vállaltak benne. A társaság elnökségébe így került be a csepeli Weiss-, a cukorgyáros Schossberger- család, a gyáriparos Tolnay-ak, vagy éppen a politikus Barthos Andor, vagy Rakovszky István.
A gyár kezdetben bádogdobozokat, konzervdobozokat, bádog tömegárut gyártott, az 1920-as években átlagosan 250 munkásával. A gyártmányskála a későbbiekben a nagy keresletnek örvendő épületvasalásokkal, horganyzott-, ónozott- és zománcozott háztartási- és gazdasági cikkekkel bővült, de foglalkoztak nagyobb léptékű épület-díszbádogozási munkákkal is.
A gazdasági válság jelentősen megtépázta az évekre veszteségessé vált vállalatot, amely ugyan - köszönhetően a közszükségleti cikkek gyártásának - nem szüntette be a termelését, de elhagyva a Váci utat, jelentékenyen kisebb, a volt Váci út 143. sz. alatti telek végén kinyitott Babér u. 7. sz. alatti -gyárépületével és gyári berendezéseivel az előbbi forgalmi értékének egynegyedét alig meghaladó - telepére vonult vissza.
A Váci út 141-143. sz. alatt jelentős nagyságú gyártelep a Rotmüller-féle cég számára már korábban is nagynak bizonyult, s a rendelkezésre álló kapacitások kihasználására is a vállalat részvételével és résztulajdonlásával 1923-ban egy rövid életű, döntően osztrák tulajdonú vállalat alakult Robur Első Magyar Acélbeton Pénzszekrénygyár Részvénytársaság néven. Úgy tűnik, hogy a szabadalommal védett acél és vasbeton pénzszekrények, páncélszekrények, jégszekrények és más speciális tartályok iránt nem volt idehaza elegendő kereslet, mert már 1927-ben a cég felszámolásáról döntöttek.
A Váci út 141-143. sz. alatti ipartelepen az 1930-as években az Országos Egészségügyi Anyagraktár Rico Magyar Kötszerművek Rt. rendezkedett be, s működött itt utóbb a Rico kötszerművek, egészen az 1990-es évek derekán történt megszűntéig.